2015. augusztus 30., vasárnap

3. Fejezet: A vacsora.

Másnap reggel kicsit nyugodtabban ébredtem mint előző nap. A nap fényesen és melegen sütött be a szobámon amire imádtam ébredni. Felkaptam a telefonomat és láttam hogy kaptam egy SMS-t Ambertől hogy menjünk be Eric szüleinek a kávézójába mert beleszeretett a kávéjukba. Visszaírtam neki hogy benne vagyok. Gyorsan felkeltem és pillanatok alatt el is készültem.


Összepakoltam a könyveimet és a füzeteimet majd lesiettem a lépcsőn. Elköszöntem anyától mivel már csak ő maradt otthon és elindultam a kávézó felé. Út közben zenét hallgattam hogy felkészülhessek lelkiekben az énekórára. A karkötő amit Matty adott még mindig a csuklómon volt mert elfelejtettem levenni. Ezt csak akkor tudtam meg amikor Amber nevetni kezdett mikor meglátott. Először nem értettem de aztán leesett mert ránéztem a kezemre. Hát ez már megint beégésnek nézett ki de már valahogy nemg tudott érdekelni. Bementünk a kávézóba és leültünk meginni a kávét.
-Minden reggel kezdhetnénk így a napot. Mit szólsz?- kérdezte Amber.
-Nekem tetszik az ötlet- bólintottam majd hirtelen Eric ült oda hozzánk.
-Visszatérő vendégeink vannak- állapította meg nevetve és mi is elmosolyodtunk.
-Nagyon jó kávétok van és nem is drága- mondtam Eric pedig azonnal elkezdett valamit magyarázni hogy honnan hozatták a kávét. Egyedül Amber tudott hozzászólni a témához én pedig csak hallgattam. Elkezdtek vitatkozni hogy milyen őrlésű kávé a finomabb. Persze csak egy barátságos vita volt mert tudták hogy mindenkinek más az ízlése. Mire befejezték én már meg is ittam a kávét. Gyorsan Amber is megitta és már indulhattunk is az iskolába.
-Megnézted tegnap a videót?- kérdezte Eric. én pedig a fejemet kezdtem vakargatni.
-Hát... Igen. De annyira nem hatott meg hogy a nyakába ugorjak- Megvontam a vállam.
-Pedig tök kedves volt- mondta Amber de nem érdekelt a véleménye. Csak legyintettem egyet és az út további részében hallgattam. Ők ketten nagyon jól elbeszélgettek mindenféléről ami lehetőséget adott arra hogy gondolkodjak. Vajon Matty mit fog tenni ha meglát? És én mit fogok tenni ha meglátom? Ez a két mondat visszhangzott a fejemben végig. Mire odaértünk már egy csomóan ott álltak a bejáratnál de csak mert Matty aláírásokat osztogatott. A szemeimet forgatva mentem el mellette majd a szekrényemhez siettem. Amber és Eric lemaradt mivel én egy sokkal gyorsabb tempót vettem fel. Az udvaron alig voltak páran. Két srác focizott csak egy pillanatig néztem amit csináltam aztán kinyitottam a szekrényemet hogy bepakoljak. Elég üresnek találtam így betettem egy tükröt és egy ékszertartót hátha kelleni fog. Megigazítottam a hajamat majd bezártam a szekrényt.
-Ugye nem zavarok?- kérdezte valaki. Mikor megláttam hogy ki állt mellettem teljesen lefagytam. Matty volt az aki széles mosollyal nézett rám.
-Nem mert már menni akartam- mondtam egyszerűen ő pedig kinyitotta a szekrényét.
-Még maradj egy kicsit- elkezdett pakolászni és kihúzott egy dobozt amit a kezembe nyomott.
-Ez meg mi?- néztem majd a fülemhez tartva megráztam hátha ki tudom találni hogy mit tartalmaz.
-Ne rázd! Még baja esik- mondta én pedig elemeltem a fülemtől.
-Miért kapom ezt? És mi a franc ez?
-Ez egy kis apróság amivel videót készíthetsz. A dobozban leírtam egy videószerkesztőt amit le tudsz tölteni. A biztonság kedvéért beraktam a lemezt amit még magamnak vettem. Azon rajta van amit használok. Van rajta kód meg ilyesmi. Természetesen egyiket sem fogom visszakérni- magyarázta nekem pedig kezdett leesni a dolog.
-Szóval ez egy bocsánatkérő ajándék?
-Így is lehet mondani- bólintott- Remélem láttad a videót.
-Igen láttam. De ne aggódj nem haragszok. Nem tehetsz róla hogy a népszerűség elvette az eszedet. Egy csomó híresség így járt- megvonom a vállamat és beteszem a szekrénybe a dobozt- az ajándékot pedig köszönöm. Ma kipróbálom.
-Helyes- a vállára kapta a táskáját majd távozott is. A szekrényt bezártam és ott vártam hogy Amber odajöjjön hogy bepakoljon az övébe. Nem is vártam sokat hiszen végignézte ahogy Matty odaadta a dobozt.
-Jól láttam hogy Matty adott neked valamit?- kérdezte izgatottan én pedig mosolyogva bólintottam- Júj ez olyan izgalmas- és már elő is vette a telefonját és mindenkinek küldött SMS-t. Neki köszönhette a suli hogy minden friss infóról tudtak. Persze az üzenetet én is megkaptam.

Matty ajándékot adott Alexnek. Tök izgi :) -Amber <3

Elolvastam és Amberre néztem olyan "ez most komoly?!" pillantással majd elindultunk a terembe ahol már mindenki teljesen be volt zsongva. A helyemre ültem és előszedtem a könyveimet meg a füzetet.
-Alex.. Ugye nekem elmondod hogy mi van a dobozban?- fordult felém Richy.
-Még én sem tudom de szerintem egy kamera. Matty legalábbis arra utalgatott- nem néztem rá csak igazgattam a dolgaimat a padon. Hallottam ahogy a székével közelebb jött csak akkor néztem rá.
-Megmutatod?- kérdezte én pedig visszafordultam a padomhoz.
-Nincs itt. De szünetben ha lejössz velem a szekrényhez megnézheted- sejtettem hogy nem hagy amíg nem nézheti meg amit kaptam így ezt ajánlottam fel neki.
-Benne vagyok- bólintott és visszahúzta a székét a padhoz. Mire becsengettek nagyjából mindenki bent volt. Franciával kezdtünk így az ének még hátrébb volt. Az egész óra arra ment rá hogy bemutatkoztunk. Mire kicsengettek már mindenki unatkozott és csak hallgatták azokat a dolgokat amiket előző nap már megtudhattak egymásról. A csengőnek mindenki nagyon örült főleg Richy mert a csuklómnál fogva kicibálhatott a szekrényekhez.
-Na akkor mutasd meg!- utasított egy kicsit gorombán én pedig karba tett kézzem néztem rá.
-Szépen nem tudsz kérni?
-Légy szíves mutasd meg hogy mit adott Matty- sóhajtott én pedig a fejemet oldalra döntve figyeltem.
-Haladás- a szekrényemhez léptem kinyitottam majd kiszedtem a dobozt.
-Üljünk le- odasétáltunk a padhoz és azonnal elkezdtük leszedni róla a csomagolást- Na ne!- motyogta az orra alatt.
-Ömm... Ez mit jelent nálad?- kérdeztem ő pedig meglepetten nézett a szemembe.
-Ezt úgy használd hogy még ki se jött- és elkezdett magyarázni a márkáról a képfelbontásról és valami beépített mikrofonról. Igyekeztem figyelni rá de nem értettem egy szavát sem így leírni sem tudom nektek.
-Csinálunk vele egy videót?- kérdeztem és válaszul csak egy bólintást kaptam- Akkor a használati...
-Minek az? Majd kitapasztalod magadtól hogy mit kell csinálni. Ez a sok papír még a gyártót is összezavarja- nevetve visszatette a dobozba a sok kis lapocskát majd a gépet kezdte kiszedni.
-Kinézetre nem is olyan rossz.
-Nagyon szép minta van a lencsevédőn- mondta és elkezdte nekem mutogatni hogy milyen részletek vannak benne- Hmm.. Hozom a deszkámat és csinálhatsz rólam egy felvételt- felpattant és kettesben hagyott a kamerámmal. A kezemben forgattam és próbáltam bekapcsolni. A használatiutasítást néztem és sikerült. Igaz hogy csak az ábrákból értettem valamit de a lényeg az hogy tudtam vele kezdeni valamit. Richy visszatért a deszkájával.
-Ha bekapcsoltad akkor szólj.
-Már szóltam is- nevettem el magam Richy pedig elkezdett mindenféle trükköket csinálni amiket levideóztam. Nagyon jól szórakoztunk és mindketten rengeteget nevettünk.
-Jól van akkor most állítsd le- mondta Richy de csak a fejemet ráztam. Viszont a csengetés miatt ki kellett kapcsolnom.
-Következő szünetben ezt folytatnunk kell mert imádom használni- mondtam miközben gyorsan visszamentünk a terembe. A kamera nálam maradt de nem foglalkoztunk vele.
A többi óra ugyanúgy telt el ahogy az előző. Nagyon untuk de aztán jött az ének amit már mindannyian vártunk. Dupla óra így le akartuk beszélni a tanárral hogy tartsuk egybe a két órát és engedjen el minket előbb. Olivia az egyik osztálytársunk annyira nem volt feldobva az ötlettől de az osztály bulisabb része nagy egyetértésben volt. Átmentünk a másik folyosóra és a terembe belépve nagyon izgulni kezdtünk. A terem hatalmas volt így bőven volt hely a rengeteg hangszernek és erősítőnek. Leültünk és vártunk a tanárra aki egy kicsit elkésett. Richy mögém ült így megbökte a vállamat.
-Alex! Csinálsz rólam egy képet a gépeddel?- mosolyogva előkaptam a kamerát és beállítottam rajta hogy ne videót hanem képet csináljon. Richy pózba vágta magát és már le is fotóztam.


-Klassz!- megmutattam neki.
-Zsír! Átküldöd majd? Ez lesz az új profilképem- bólintottam és el is tettem mert jött a tanár.
-Jó napot osztály! A bemutatkozással nem kell foglalkoznotok mert ez zenével fog megtörténni. Mindenki énekel vagy játszik majd egy hangszeren amit éppen szeretne- összecsapta a tenyerét és a naplót kezdte bújni hogy ki legyen az első- Alexandra Roberts?
-Itt vagyok- tettem fel a kezem a tanár pedig azonnal intett hogy menjek ki. Kisétáltam és összeszedtem minden dalszöveget amit valaha elénekeltek de nem jutott eszembe semmi. Richyre néztem aki nyelt egyet és kihúzott a padjából egy lapot amit odaadott. Egy dalszöveg volt rajta.
-Tanár úr!- jelentkezett Richy- Alex és én megbeszéltük hogy összedolgozunk. Ezzel letudhatom én is a bemutatkozást.
-Ez remek ötlet. Ha van még ilyen kis banda akkor nyugodtan álljanak össze. Nem állok a kreativitásotok útjába- mondta a tanár Richy pedig a padokon átmászva mellém állt.
-Kéne egy keverőpult- jelentette ki Richy a tanár meg rámutatott a sarokban heverő felszerelésre. Gyorsan kipakoltak mindent én addig a kottát bújtam a szöveggel.
-Kezdhetjük- mondtam mikor már összeállt minden a fejemben. Richy csak bólintott és a kezembe vettem egy mikrofont.


A dal nagyon jól sikerült és ahogy láttam a tanárnak is tetszett ahogy azt osztálynak is. Amber felbíztatta a többieket hogy tapsoljanak és ez így is történt. A hangulat jó volt és ahogy láttam Richy végre normálisabb volt mint előző nap.
-Jól van gyerekek ez nagyon szép volt. Alexandra és Richy mehettek a helyetekre- mondta a tanár mi meg összepacsiztunk és csak aztán ültünk le.
-Alex!- fordult felém suttogva Olivia.


-Igen?
-Jók voltatok- mindketten elmosolyodtunk majd folytatódott tovább az óra. Adam folytatta aki szintén énekelt Jareddel és Gilberttel aztán Alice volt a következő aki zongorázott. Nekem annyira nincs érzékem a zongorához de szerintem egyszer rontott. Amber gyönyörű hegedűszólója után Blair Eric és Stacy szintén énekeltek de Blair zongorán kísérte az egészet. Kim egy elég érdekes előadást nyújtott számunkra mert egy duettet úgy énekelte el hogy a nő részét a saját hangján a férfi részét viszont eltorzított hangon adta elő. Jót szórakoztunk ezen és én ezt egész nap hallgattam volna. Mikor Olivia kiállt hogy énekeljen mosolyogva nézett rám én pedig bólintottam neki. Gondolom próbált erőt gyűjteni hogy elénekelje a dalt. Most sem értem miért mert nagyon jó hangja volt. Levi sajnos már a második napon hiányzott így már csak Terry és Jess maradt. Az előadásukra mindannyian felfigyeltünk mert nagyon cukik voltak. A hangjuk is passzolt és már akkor tudtuk hogy ők össze fognak jönni.

Az osztály felsorolt tagjai: <3
Blair
Kim

Stacy
Jess és Terry
Eric

Adam

Gilbert

Jared

Levi

A két óra pont elég volt az előadásokra. Még sok is így a tanár nekiállt értékelni minket. Szerinte mindenki nagyon tehetséges így beírt egy ötöst nekünk ráadásul a tervezett negyed óra helyett félórával előbb elengedett bennünket. Nem kellett kétszer mondani hogy elmehetünk. Amber Eric és én elindultunk a könyvtárba hogkivegyük a kötelezőket. Idők közben Olivia és Kim is csatlakozott hozzánk. A könyvtáros útbaigazított minket és elindultunk megkeresni a könyveket.
-Szerintetek Jess és Terry járnak?- kérdeztem a többiek pedig rám pillantottak.
-Igazából nem.. De összeillenek- mondta Kim és levett egy könyvet- Ez de király! Megvan nekik a Szürke 50 árnyalata.
-Az valami rajzos könyv?- kérdeztem vissza mire mindenki nevetni kezdett.
-Olyan ártatlan a humorod. Ez a könyv magábafoglal egy pornófilmet és egy ütvefúrót- magyarázta Eric én pedig inkább rá se néztem a könyvre.
-Kim! Azt nem olvasni kell hanem csinálni- mondta Amber de ezt Olivia nem hagyta szó nélkül.
-Amber olyan éretlen vagy.
-Te meg kiköphetnéd a karót amit benyeltél- vágta vissza Kim pedig közéjük ugrott.
-Ne ez miatt vesszetek össze légyszi.. Nem szeretem ha vita van- lehajtotta a fejét és inkább visszatette a könyvet.
-Kimnek igaza van lányok. Nagyjából a semmin vesztek össze ami gyerekes- mondtam ők pedig szerencsére leálltak a veszekedéssel.
-Én megtaláltam az összes könyvet amit el kell olvasnunk- tette le az sztalra az asztalra őket Eric. Mindegyikből annyi volt amennyien ott voltunk így nekünk már nem kellett keresgélnünk.
-Életmentő vagy- mondta Amber és kivette a kupacból amiket ki akart venni. Én is és a többiek is így tettünk. Kivettük a könyveket és elindultunk a szekrényeinkhez.
-Délutánra valami program?- kérdezte Kim.
-Hozzánk vendégek jönnek. Új szomszédok..- magyaráztam neki.
-Én se érek rá- mondta Eric.
-Nekem max a péntek jó. Akkor elmehetnénk valahova- javasolta Amber és megbeszéltük hogy azon a délutánon elmegyünk görkorizni. Mire megbeszéltük én már a kamerámat forgattam a kezemben és a szekrényemnek támaszkodva vártam őket.
-Alex amúgy nagyot szóltatok Richyvel- mondta elismerően Eric.
-Köszi. De ti sem voltatok rosszak a srácokkal- vágtam rá majd el is indultunk haza. Amber Eric és én mentünk csak együtt mert Olivia és Kim a másik irányban laktak. Az út amíg velem voltak az volt a téma hogy Terry és Jess milyen helyes pár lenne. Tény hogy összeillettek de kicsit sokszor hoztuk szóba őket aznap. Elköszöntem tőlük és befordultam az utcánkba. Láttam hogy a költöztetők még mindig a dolgukat végzik és Matty is ott volt hogy segítsen. Odasétáltam hozzá.
-Hát te?- kérdezte mikor meglátott.
-Itt lakok.. És te?
-Én meg itt fogok lakni- válaszolta egyn pedig elmosolyodtam.
-Akkor ti jöttök át vacsorázni?
-Szóval hozzátok megyünk? Így már több kedvem van a vacsihoz- a párbeszédünk elég fura volt számomra így inkább témát váltottam.
-Segíthetek pakolni?
-Persze.. Hozd a gitáromat- mutatott a gitártokra én pedig felkaptam. Ő egy dobozzal elindult a bejárat felé én pedig követtem. Bevallom nagyon örültem hogy normálisabb szomszédot kaptunk mint amire számítottam. Miközben felmentünk a lépcsőn nagyon hálás voltam magamnak hogy vászoncipőt vettem fel és nem magassarkút.
-Hogy tetszik a város?- kérdeztem miközben igyekeztem nem elejteni a gitárt.
-Nagyon szép.. De az emberek kicsit kattantak a sok napfénytől..
-A fotoszintézis teszi..- próbáltam viccet csinálni belőle és nem magamra venni. Kinyitott egy ajtót és előre engedett.
-A szobám.. Tedd csak le az egyik sarokba majd én találok neki helyet- az ágyra tette a dobozt miközben én teljesítettem az utasítását. A szobán láttszott hogy még nem járt benne sokat. A rengeteg doboz még bontatlan volt csak egyet nyitott ki abban is a kamerája volt és a gépe.
-Látom a videós cuccaid már elől vannak.
-A nézőim követni tudják videón keresztül a költözésem izgalmait. Ha gondolod szerepelhetsz benne.
-Kössz de már eleget szerepeltem a csatornádon- leültem az ágyára.
-A nézőim azóta kérdezgetik hogy ki vagy te. Gondoltam bemutatlak nekik..
-Hogy azt mondhassák hogy kihasználom a hírnevedet hogy nekem is legyen? Ebből nem kérek ha nem haragszol...- felpillantottam rá mert érdekelt hogy mennyire lepte meg amit mondtam és azt vettem észre hogy eléggé.
-Miért gondolod ezt? Én tudom hogy nem használnál ki... De ha nem akkor nem erőltetem- leült mellém és körbenézett- Hogy tetszik a kamera?
-Nagyon jó gép.. De még alig vettem fel vele videót. Egy osztálytársammal hülyültünk- megrántottam a vállamat majd felálltam- Most viszont mennem kell mert anyának segítek főzni.
-Sütsz nekem csokiskekszet?- meglepődtem a kérdésen.
-Hát még szép.. Az a kedvencem..
-Kajak? Nekem is- elmosolyodva felnézett rám. Olyan cuki mosolyt még nem láttam.
-Akkor nem lesz itt gond. De mennem kell..
-Kikísérlek- felállt és elindultunk kifelé. A ház nagyobbnak tűnt belűlről. Mivel még nem voltam a házban azelőtt alaposabban megfigyeltem hogy az előző család hogy hagyta ott. Matty előre engedett én pedig kiléptem az udvarra.
-Mikor jöttök?- kérdeztem felé fordulva.
-Anyukád azt mondta hogy olyan hyolc körül.
-Rendben. Akkor várunk titeket szeretettel- mosolyogva elindultam haza. Igaz csak pár lépést kellett megtennem. Szerencsés véletlennek találtam hogy Matty pont mellénk költözött. Igazából rosszabbra számítottam hiszen népszerűbb srácot még nem láttam sehol.
-Alex! Megjöttél?- kérdezte anya a konyhából mikor beléptem.
-Igen csak segítettem a szomszédoknak pakolni- letettem a táskámat az ajtó mellé.
-Láttam hogy azzal a fiúval beszélgetsz. Nagyon helyes- az ajtóban támaszkodva vigyorgott rám. Ismertem ezt a vigyort.
-Ne gondolj semmit. Matty csak.. egy ismerős.. aki kamerát ad csak úgy ajándékba..- jegyeztem meg halkan- Amúgy megígértem neki hogy csinálok sütit..
-Aha! Szóval sütit fogsz csinálni a szomszédfiú kedvéért?
-Anya!- elpirulva lehajtottam a fejemet- Csak azért csinálok mert azt kérted tőlem hogy legyek nyitottabb.. Hát most jó nyitott vagyok oké?
-Oké- éreztem hogy a vigyorát még nem tudta levakarni így elindultam a szobám felé.
-Ha kellenék a gépnél leszek- természetesen nem arra készültem de nem akartam vele közölni hogy mik a valódi szándékaim. Bezártam az ajtót magam után és felhívtam Ambert.
-Szia Alex!- köszönt bele a telefonba.
-Szia! Azért hívlak mert segítened kell... Matty jön át vacsorára mert ő az új szomszédom..
-Jézusom!!! Azonnal ott vagyok- lecsapta a telefont én pedig lesokkolva álltam a szobám közepén. Amber olyan volt mint egy vihar. Ahogy mondta azonnal ott is volt és kipakolta a szekrényemet.
-Szerinted?- néztem rá tanácstalanul.
-Hmm.. Mit akarsz mit tükrözzön az öltözéked?
-Nekem mindegy csak anya ne gyanakodjon..
-Akkor.. Júj meg is van! Ez nagyon jól fog állni..- mosolyogva elkezdett válogatni én meg figyeltem. Amiket kivett odaadta én pedig bementem a fürdőbe hogy felvegyem.


Bevallom nagyon izgultam az este miatt hiszen nem akartam beégni Matty előtt. A ruhámat igazgattam egy darabig pedig nem tudtam rajta változtatni egy kicsit sem. Visszamentem a szobába ahol Amber az ékszereim között keresgélt.
-Rengeteg jó cuccod van..- mondta teljesen belemerülve.
-Köszönöm..- mosolyogva mellé léptem és láttam hogy a lila nyakláncomat nézegeti- A tiéd lehet ha szeretnéd.
-Tényleg?
-Persze.. A segítségedért cserébe.
-Köszi Alex! Egy angyal vagy- segítettem neki felvenni.
-Semmiség..
Ezek után segített nekem sminkelni és kiválogatni a ruháimhoz leginkább illő ékszereket illetve körömlakkot. Majdnem két órát szántunk az egészre és még a hajamat is megcsináltuk. Kikísértem Ambert és beléptem a konyhába.
-Milyen csinos vagy.. Készülsz valahová?- kérdezte anya.
-Nem készülök sehova csak átöltöztem- megrántottam a vállamat.
-Nekiállhatsz a sütinek addig lefoglalom a srácokat- azzal ki is ment a konyhából. Elő is kaptam a telefonomat és zenét hallgatva nekiálltam elkészíteni a csokiskekszet. Egy kicsit elkezdtem gondolkodni hogy mivel dobhatnám fel az estét amivel lenyűgözhetem Mattyt. Mire észbe kaptam valaki megbökte az oldalamat.
-Na szép! Még nem végeztél a sütimmel?- nevetett Matty én pedig felé fordultam könyékig tésztás kézzel.
-Hát még nem..- válaszoltam és visszafordultam.
-Segítek- a fejemmel a lisztre böktem ő pedig beleöntötte.
-Kicsit korán jöttetek. Még csak fél nyolc van- leszedtem magamról a tésztát és elkezdtünk apró golyókat csinálni.
-Apa sietett ennyire. Ha láttad volna azt a készülődést.. Tegnap egész este ruhákat próbáltam vele... Rosszabb volt mint egy lány. "Biztos hogy nem kövérít?"- elvékonyított hangon próbálta hangsújozni én pedig hangosan nevetni kezdtem.
-Had mutassam be a lányomat. Ő Alex- mondta anya és belépett Matty apukája.
-Jó estét!- köszöntem neki kedvesen ő pedig elmosolyodva nézett ránk ahogy szorgosan csináljuk a sütit.
-Szia Alex! Greg már mesélt rólad.
-Ki az a Greg?- kérdeztem értetlenkedve.
-Hát... én..- mondta Matty hozzám hasonlóan. Egy pillanat kínos csend után nevetni kezdtem.
-Csak vicceltem- legyintettem és szerencsére bevették.
-Körbevezetem..- mondta anya és már távoztak is.
-Ez ciki volt..- mondtam halkan.
-Ugyan! Csak egy kicsit.. de kajak nem tudtad hogy Greg vagyok? Csak a YouTubeos nevem Matty.
-Eddig azt sem tudtam hogy létezel. Ráadásul az osztálytársaim is így hívnak téged..
-Már mindegy.. ennél jobban már nem tudsz beégni.
-Tudom..- betettem sülni a sütit.
-Hol van a szobád?- kérdezte én pedig felkaptam a fejemet.
-Hát... most nem fogadóképes mert egy barátnőm átjött hogy segítsen egy kicsit..
-Nyugi. Az én szobám is gáz jelenleg szóval hozzászoktam a rendetlenséghez- nevetve elindultam és intettem neki hogy kövessen. Felmentünk a szobámba és neki is álltam elpakolni a ruháimat. Greg elkezdett nézelődni és csak mosolygott.
-Szereted a zenét ahogy nézem- végighúzta az ujját a CD-s polcomon amin egy szem por sem volt.
-Az összeset rongyosra hallgattam már.. De a kedvenceim ott vannak- motattam a másik polcra. Odalépett és meglepetten olvasta a borítókat.
-Guns n' Roses?- kérdezte és levette az egyiket.
-Igen.. Amit megfogtál az a kedvencem.. Azon belűl is a November rain- elvettem tőle és a lejátszóba tettem- remélem te is szereted.
-Természetesen szeretem. Akkor nem lennék így meglepve- elkapja a kezemet- táncolni is tudsz rá?- kérdezi mikor elindul a dal.


-Az a kérdés hogy ketten tudunk-e rá táncolni- mosolyogva átkarolta a derekamat és lassan elkezdtünk táncolni. Imádtam azt a számot viszont akkor még jobban a szívemhez nőtt mikor Greg és én táncoltunk rá.
-Eddig nincs gond- jegyezte meg Greg.
-Nincs.. Viszont lehet hogy rálépek a lábadra- halkan nevetni kezdtünk. Ez után már nem szóltunk egymáshoz és hagytuk hogy a mozdulataink beszéljenek helyettünk. Igyekeztem odafigyelni és nem rálépni és nagyjából sikerült de az a mosoly levett a lábamról. Mikor elcsendesedett a dal megfogta a derekamat és felemelt. A vállaiba kapaszkodtam és úgy néztünk egymás szemébe. Ahogy lassan letett a tekintetünk nem szakadt el egymástól. Már nem táncoltunk csak bámultuk egymást. Greg egyre közelebb hajolt hozzám és éreztem hogy meg akart csókolni. Már majdnem meg is történt mikor anya bekopogott.
-Alex! Lassan megsül a keksz- erre ellöktem magamtól és elpirulva igyekeztem kifelé.
-Köszi hogy szólsz- lementem a konyhába Greg pedig vigyorogva kikapcsolta a zenét majd utánam sétált. Anya persze levágta hogy valami történt a szobámban és megpróbálta kiszedni belőlem. Hallottam hogy Greg apja is érdeklődni kezdett egy kicsit.
-Mit csináltatok bent?- kérdezte anya gyerekes kíváncsisággal az arcán.
-Zenét hallgattunk és táncoltunk.. ennyi..- válaszoltam és közben kivettem a sütit.
-Szóval csók nem volt?
-Nem.. Csak majdnem. De tudod hogy megy. Zene.. tánc.. Megzavarja a tinik hormonjait.
-Ismerős a helyzet. Apád sokat tudna mesélni arról az estéről amikor téged összehoztunk.
-Fúj!- nevetve legyintettem egyet jelezve hogy nem akarok többet hallani. Szerencsére anya felfogta és csak megölelt.
-Nos hölgyeim. Segíthetünk valamiben?- lépett be hozzánk Greg apukája és természetesen Greg. Anya nagyon zavarba jött én pedig mosolyogva kimentem.
-Alex hová mész?- kérdezte anya.
-Megnézem a srácokat- elkaptam Greget és elkezdtem magam után húzni.
-Mit művelsz?- kérdezte én pedig a konyha felé pillantottam.
-Nem láttad? Anya és az apád...
-Mi van velük?
-Nem látod? Olyan cukik lennének együtt... Ugye nem házas?
-Apa? Már nem..
-Remek! Összehozzuk őket.
-Mi??? Te megvesztél. Apa nem akar magának senkit.
-Szóval azt mondod hogy anya nem jó fogás?
-Nem erőltetek rá egy olyan kapcsolatot amit talán nem akar. Ha beleszeret anyukádba majd összejönnek. Inkább törd a fejed azon hogy mit csináljunk vacsora után- nagyot sóhajtottam.
-Ha annyira akarod még azt a videót akkor megcsinálhatjuk- leültem a kanapéra és a hajamat kezdtem piszkálni.
-Na ez egy jó ötlet- leült mellém és a kezét kezdte figyelni. Éreztem hogy mondanom kéne valamit de valahogy nem ment. Csak ültünk és hallgattunk. Az ajkamba harapva igyekeztem nyugton maradni. Viszont az agyam folyamatosan kattogott hogy mi lett volna ha anya nem nyit be? Megcsókolt volna? És hogyan csókolhat? A térdemen támaszkodva pillantottam a mellettem helyet foglaló fiúra aki csak nézelődött. Láthatóan ő nem rágódott annyit a dolgon ahogy én. Neki csak egy csók lett volna ami a pillanat hevében történt. Nekem is. De akkor miért gondolkodtam rajta ennyit? A tekintetem véletlenül az ajkaira csúszott és elvörösödtem. Ahhoz képest hogy fiú nagyon szép szája volt. Egy aprót nyelve felálltam és kimentem az udvarra ahol a tesóim játszottak.
-Alex! Gyere tortát sütni- mondta Dylan én pedig leültem hozzájuk.
-Milyen torta lesz?- kérdeztem a homokkupacra nézve.
-Csokis az egyik fele a másik pedig joghurtos- mondta Brook aki nagyon belemerült a játékba.
-Túl szép ez a torta hogy hozzáérjek- mondtam.
-Csinálj rá egy olyan hóembert mint a múltkor..- kértek egyszerre én pedig beadtam a derekamat és nekiálltam.
-Beszállhatok én is?- kérdezte a hátam mögül Greg.
-Végre egy fiú is játszik velünk- mondta Dylan aki nagyon megörült a vendégnek.
-Te fogsz mosogatni- mondta Brook és a homokos játékokat lepakolta elé és egy tál vizet adott neki- ebbe kell belemosnod.
-Igen főnök- mondta mosolyogva Greg és mindenki csinálta a dolgát. Rengeteget nevettünk egymáson és nagyon jó volt négyesben játszani. Anya szakított minket félbe. Elküldött kezet mosni. A srácok előre futottak mi ketten pedig egymás mellett sétáltunk be.
-Látom jól kijössz a gyerekekkel- mondtam elismerően.
-Nem kell hozzá tehetség csak türelem.Amúgy a tesóid nagyon aranyosak.
-Igen de nem laksz velük. Majd eljön az az idő is amikor az agyadra fognak menni- mindketten felnevettünk és miután kezet mostunk az ebédlő felé indultunk.
-Greg ülj mellénk- kérte Brook és Dylan egyszerre ő pedig bólintott egyet és helyet foglalt köztük.
-Alex te hogy viseled az új iskolát?- kérdezte Greg apukája miközben én is leültem.
-Nagyon tetszik. Teljesen más a légkör és szinte össze se lehet hasonlítani a két iskolát- válaszoltam anya pedig csak kuncogott mert tudta hogy eleinte szinte mindenről ez volt a véleményem.
-Greg is említette hogy családiasabb a környezet és az osztályfőnök is kedves.
-Sajnos nem egy osztályba kerültünk de az én ofőm elég szigorú- sóhajtottam egyet és anyát figyeltem ahogy az asztalra teszi a vacsorát. Nem figyeltem hogy mi volt az mert egy kisebb vitába keveredtem evés közben Greg apukájával. A téma természetesen nem iskolával volt kapcsolatos hanem zenével. Ő 70-es évek megszállott volt én viszont a 80-as és 90-es évek zenéit kedveltem. 
-Nem mindegy? Bármilyen kort vagy műfajt nézünk ugyanúgy a szex a téma- szólt közbe Greg és mindketten kicsit morcosan néztünk rá. A srácok csak nagy szemekkel pislogtak és szerencsére anya közbevágott.
-Ki kér még?-kérdezte egy kínoz mosollyal és én bólintottam.
-Nagyon finom lett- motyogtam miközben elkezdtem szedni magamnak.
-Igen ez igaz. Mióta főz?- kérdezi Greg apja én pedig a fiára nézve sípcsonton rúgom mert a kicsik még mindig érdeklődve figyelték őt.

2015. július 9., csütörtök

2. Fejezet: Még mindig nem értem.

A szünet káoszának az osztályfőnök vetett véget aminek nagyon örültem. Már majdnem megőrültem a kiabálástól. Amber már a padjában ült és vadul írt valamit a telefonjába. A többiek még halkan beszélgettek én meg csendben figyeltem a lassan elcsendesedő osztályt. Az ofő megkért minket hogy egyesével mutatkozzunk be neki és ez így is történt. Mindenki mondott magáról pár dolgot és amikor rám került a sor elmondtam hogy miért ide jelentkeztem. Ez volt amit elmondtam és többet nem. Mikor ezzel is végeztünk már nem maradt semmi témánk erre az órára így csendben lefoglalhattuk magunkat. Amber odahúzta a székét a padomhoz és mosolyogva rám nézett.
-Hogy vagy fent facebook-on?- kérdezte én pedig előkaptam a telefonomat.
-Alex Roberts. Lehet követni is- gyorsan felléptem az oldalamra és már hatan bejelöltek az osztályból. Mindet visszajelöltem persze hiszen nem akartam bunkó lenni az első napon.
-Bejelöltelek.. ugye ez a profilképed?- megmutatta mit talált én pedig bólintottam jelezve hogy megtalált. Visszajelöltem majd le is tettem a telefont.
-Sikerült beszélned azzal a sráccal?- kérdeztem teljesen természetesen.
-Nem. De odaköszöntem neki. Aztán becsengettek- lemondóan sóhajtott egyet majd a haját kezdte piszkálni- élőben sokkal helyesebb- mondta elgondolkodva én meg összeráncolt szemöldökkel figyeltem őt.
-Addig oké hogy helyes de nem értem mi ez a felhajtás körülötte.
-Megmutatom- mellém húzta a széket és előkapta a fülesét. Az egyik felét az én fülembe a másikat az övébe dugta. Kicsit megigazgattam majd figyeltem ahogy elindít egy videót a telefonján. Természetesen Matty volt az. Néha felnevettünk amikor valamit elrontott. A videóban amúgy valami makettet szerelt össze a végeredmény pedig egy motor volt. Nagyon szép ezüstös fényt vitt fel rá ecsettel majd a csatornája logóját festette rá nagyon aprólékosan és pontosan. Fura de lekötött mert érdekesen és érthetően elmagyarázta hogy éppen mit szerelt össze mivel. Mikor vége lett kihúztam a fülest és elmosolyodtam.
-Jó a humora- mondtam egyszerűen de még mindig nem hozott lázba úgy ahogy a többieket.
-Nem mozdított meg benned semmit?- kérdezte és éreztem hogy erre bármit felelek nem elég jó ide válasznak.
-De.. Szeretnék egy makettet csinálni- válaszoltam és pont kicsengettek. Amber és én felálltunk és elindultunk az ajtó felé.
-Lányok várjatok!- szólt utánunk valaki. Megfordultunk és egy srác állt velünk szemben. Azt hiszem Eric volt az. Legalábbis a bemutatkozáskor azt mondta.
-Mi az?- kérdeztük egyszerre.
-Suli után jöttök ti is a találkozóra?- kérdezte Amber meg rögtön rám nézett.
-Én ott leszek de Alex nem hiszem.
-Miért ne? Három után ráérek- a földet bámultam és igyekeztem elrejteni hogy már nagyon menni akartam volna.
-Király! Akkor az egész osztály ott lesz. Utána beugrotok velünk a szüleim kávézójába?- kérdezte mi pedig összenéztünk.
-Nekem oké- mondtam.
-Nekem is- mondta Amber Eric pedig elmosolyodott.
-Akkor a parkban találkozzunk három után- mindketten bólintottunk majd végre kijutottunk a folyosóra.
-Kedvesek az osztálytársak- állapította meg Amber amivel nem értettem egyet.
-Nem az összes. Aki mellettem ül nem volt az..
-Richy? Tőle ne várj sokat.. Megvan a saját stílusa és szereti játszani a kívülállót- leültünk a padra ami az udvaron volt és körbenéztem.
-Honnan ismersz ennyi embert az osztályból?- kérdeztem miközben a térdeimre támaszkodtam.
-Egy osztályba jártam velük. De ne aggódj már most beilleszkedtél közénk- mondta biztatóan Amber és kicsit meg is nyugodtam. A szünet kellemesen telt és sikerült káosz nélkül megúszni a nap hátralévő részét is. Mikor az utolsó óráról is kicsengettek elköszöntem a lányoktól és indultam is haza. Bedugtam a fülem hogy zenét tudjak hallgatni de valaki megbökte a vállam. Mikor megfordultam Matty nézett velem farkasszemet.
-Ömm... Segítenél egy kicsit?- kérdezte zavartan és láttam rajta hogy kicsit el van tévedve.
-Persze. Miért ne- válaszoltam tök természetesen ő pedig meglepetten méregetett.
-Fel se sikítasz?- kérdezte én pedig a szemeimet kezdtem forgatni.
-Most akkor segítsek vagy ne?- kérdeztem vissza. Lemondóan nézett a földre majd rám.
-Igen jól jönne- egy cetlit nyomott a kezembe amin egy cím volt.
-Ezt tudom hol van. Gyere elkísérlek- már indultam volna de észrevettem hogy ő nem mozdul- Talán tapsra vársz?
-Nem.. Csak meglepett hogy te nem ugrasz a nyakamba és nem akarsz velem közös képet vagy valami..- erre mit kellett volna válaszolnom? Bunkó nem akartam lenni de valahogy utálom az ilyen embereket és nem tudom visszafogni magam.
-Na figyelj! Lehet hogy van néhány videód a neten és sokan látták de engem nem érdekel. Majd segítek ha te is rájössz hogy ember vagy- amikor kimondtam már éreztem hogy megbántottam de nem hatott meg.


Percekig csak néztük a földet és nem szólaltunk meg. Ő azért mert tudta hogy igazam volt én pedig azért mert már elmondtam amit akartam. Intettem neki a fejemmel hogy jöjjön utánam és el is indultunk a címre ami egy számítógépes bolt címe volt. Elég hamar odaértünk és mikor el akart köszönni csak bólintok. Számára elég kínos lehetett de ez engem egy percig sem foglalkoztatott. Elindultam haza hogy a testvéreimre vigyázhassak. Dylan már az ajtóban várt és mikor meglátott odarohant és szorosan átölelt.
-Alex!- kiáltotta boldogan én pedig leguggoltam hozzá és megpusziltam az arcát.
-Szia! Brook is megjött már?- kérdeztem és abban a pillanatban Brook lépett ki az ajtón.
-Alex.. kéne egy kis ragasztó..- mondta halkan. Sajnos ismertem ezt a hangját ami azt jelentette hogy valamit megint eltört. Betereltem őket a házba majd megnéztem mennyi kárt tettek. Szerencsére csak az egyik legrondább vázát törték el így kidobtam és mehetett tovább a nap. A nappaliba kihordtam a könyveimet és a füzeteimet majd elkezdtem őket gondosan bekötni. Várni akartam vele mert fogalmam sem volt hogy mennyi füzet kell majd. Amíg ezzel foglalkoztam a testvéreim mellettem kirakóztak. Néha halkan felnevettek mikor Dylan elrontott valamit. Mikor végeztem leültem hozzájuk és figyeltem amit csináltak. Egy idő után persze csatlakoztam mert lehetetlen volt megállni hogy ne segítsek nekik. Mégis csak egy 2000 darabos kirakóról volt szó amit még egyedül is nehéz kirakni. Mire majdnem végeztünk anya hazaért és gyorsan csinált egy kis ebédet. Miközben főzött bementem hozzá.
-Anya! Ebéd után elmehetek a parkba? Az egész osztállyal megbeszéltük hogy megyünk.
-Hát persze drágám. Ezek szerint már vannak barátaid?- kérdezte boldogan.
-Úgy is mondhatjuk. Ráadásul van egy YouTube-os is a suliban akinek ma segítettem. Elég nagyképű..
-Hm.. Szóval nagyon helyes?- sajnos anyának megvolt az a képessége hogy a gondolataimat kiolvasta a szavaimból.
-Nagyon helyes. De mindez hiába ha egyszer képtelen emberien viselkedni.
-Hagyj neki egy kis időt. Olyan hamar elítéled hogy nincs időd megismerni- mosolyogva megölelt- Alex! Te egy értelmes és okos lány vagy. Légy egy kicsit megértő vele. És holnapra meghívtam az új szomszédokat vacsorára szóval segítened kell- váltott témát hirtelen amivel kicsit összezavart.
-Új szomszédok?- néztem rá kérdőn anya pedig bólintott.
-Igen. Szólnál a srácoknak hogy kész a csirkesaláta?
-Persze. Azonnal hozom őket- kiléptem a konyhából- Aki megeszi az ebédet annak hozok vattacukrot- kiáltottam el magam pár percen belül pedig már az asztalnál ülve várták hogy ehessenek. Anya csirkesalátájából alig maradt mert nagyon finomra sikerült. Mindenki elmesélte hogy mi történt vele aznap majd felálltam hogy elmosogassak. Mire mindennel végeztem már majdnem fél négy volt így elköszöntem és indultam is a parkba. Szerencsére hamar odataláltam mert csak követnek kellett a hangzavart. Mikor Amber meglátott vadul integetni kezdett hogy menjek oda.
-Szia! Miről maradtam le?- kérdeztem ő pedig ledöbbenve nézett vissza rám.
-Nem láttad az új videóját?
-A régi videóit se nemhogy az újat- mosolyogtam majd körbenéztem a tömegen. Rengeteg ismerősöm ott volt a városból ráadásul az egész iskola elment a találkozóra.
-Vett egy új kamerát és azt csomagolta ki a videóban közben pedig egy lányról beszélt. A leírása rád illik. Alacsony barna hajú hatalmas barna szemekkel- kezdte el magyarázni én pedig meglepődtem.
-Elkísértem abba a boltba a főtéren és ennyi. Nem értem mit tudott mondani rólam- ez persze az én szemszögem volt. Ahogy Amber reakcióját láttam éreztem hogy Matty nem csak ennyit mondott rólam. Biztos voltam benne hogy elmondta a videóban hogy milyen bunkó voltam vele.
-Ha hazaérsz nézd meg. Többet nem árulok el- legyintett én pedig ismét körbenéztem. Az osztályt kerestem és mikor megláttam őket elmosolyodtam.
-Menjünk oda. Ott vannak a többiek is- mondtam majd egyetértően bólintott. Amint odaléptünk Matty is megjelent. Mindenkinek adott egy gumikarkötőt de mikor odalépett hozzám kicsit zavartan nézett rám miközben átnyújtotta a karkötőt. Nem szóltam csak bólintottam egyet. Láttam rajta hogy a videóra várta hogy reagáljak de mivel nem láttam nem tudtam mit hozzáfűzni így a közös témánk ismét lenullázódott. A jelenetünk után az egész osztály felém fordult és elkezdtek kérdezősködni. Nekik is elmagyaráztam hogy mi történt. Ahogy ők reagáltak hasonló volt mint amikor Ambernek mondtam el. Kezdett nagyon idegesíteni hogy csak én nem láttam a videót pedig majdnem az egész rólam szólt. Felvettem a karkötőt majd megnéztem hogy mi is volt rajta. Egy hatalmas "Matty" felirat és egy weboldal címe ami gondoltam az övé. Még válaszoltam pár kérdésre majd Eric szólt hogy lassan indulnunk kéne hogy időben haza tudjon érni mert gépezni akar. Ezen mindenki nevetett én pedig egyetértően bólintottam. Én már akkor leléptem volna hogy megnézhessem a videót de maradtam. A hely ahova bementünk nagyon kellemes és nyugodt volt. Igazítottam egyet a sálamon miközben rendeltem egy jegeskávét.
-Mindenkinek én állom- mondta Eric mi meg csak bólintottunk. Alice elkezdett beszélni a zenetöri tanárunkról mert ő már ismerte. Elmondta hogy jobb nála hátrébb ülni mert beszéd közben köpköd. Előre sajnáltam azokat akik az első két sorba fognak kerülni. A többiekkel is végre sikerült rendesen megismerkednem. Este nyolc felé sikerült hazaérnem és elmeséltem mindent anyának majd rohantam is a szobámba hogy megnézzem a videót amit Matty csinált. Egy csomó komment volt alatta amit nem olvastam végig de mindenki azt kérdezte tőle hogy ki az a csaj akiről beszélt. Elindítottam és a közepe felé kerültem szóba.
-... Szerencsére egy lány segített nekem a suliból hogy hol van a bolt. Amúgy elég bunkó voltam vele ő pedig faszán beoltott- elkezdte átnézni a használati utasítást- és elnézést szeretnék kérni tőle. A nevét nem tudom de azt igen hogy alacsony. Ja és hosszú barna haja van és nagy barna szemei. Szép lány csak kicsit gáz volt hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz. Remélem a találkozóra jön majd...- szúrós szemekkel néztem a monitort.
-Elmentem. Remélem most örülsz és megint csinálsz rólam egy videót- kikapcsoltam a videót és a tenyerembe temettem az arcomat. Belül iszonyatosan mérges voltam rá. Nem akartam hogy ez a kínos sztori kikerüljön az egész világ elé. Egy párnát vágtam a földhöz és már le is nyugodtam. Felnéztem facebookra hogy történt-e valami érdekes. Páran megint bejelöltek és rám is írtak de ezen kívül semmi. Fél órát beszélgettem mindenkivel majd kikapcsoltam a gépet hogy elmenjek fürdeni. Azon az estén nem aludtam annyira sokat mert folyamatosan eszembe jutott valami. Matty az osztály vagy a zenetöri tanár. Totál káosz volt a fejemben.

2015. július 5., vasárnap

1. Fejezet: Itt kezdődött minden.


Először azt hiszem bemutatkozok. A nevem Alexandra Roberts. Florigában élek és sosem találnátok ki hogy mik történtek velem az elmúlt négy évben. Bár ha tudnátok akkor most nem olvasnátok ezt. De bele is kezdek mielőtt unatkoznátok. Minden úgy kezdődött mint egy átlagos iskolakezdés. Szeptember 1. Új suli. Új emberek. Új tapasztalatok. Ki hinné? Viszont nekem nem átlagos egy napom sem így mikor a két kisebb testvérem Brook és Dylan berontottak a szobámba szinte azonnal az ágyamba vetették magukat ezzel felébresztve engem. Amint kinyitottam a szemem megláttam őket és megsimogattam a két kisördög fejét.
-Jó reggelt srácok!- köszöntem kómás hangon ők pedig megöleltek.
-Csináltunk reggelit neked- mondta Brook én pedig ijedten felültem.
-Mondjátok hogy rosszul hallok!- kimásztam az ágyból és a konyhába siettem. Meg sem lepődtem. Teljesen felforgattak mindent. Az asztal tiszta liszt tojás és csokireszelék. A kupac tetején pedig egy tál csokis rántotta.
-A kedvencemet csináltuk neked- mondta ártatlan arccal Dylan.
-És ki fogja ezt eltakarítani mielőtt anya frászt kap?- tettem fel a kérdést bár tudtam hogy ez a "nemes" feladat rám vár majd. Brook leült az asztalhoz és elkezdte enni amit eredetileg nekem csináltak. Nem szóltam hiszen nem is voltam éhes. Nekiláttam a takarításnak és mire végeztem anya kicsit megviselten lépett be hozzánk.
-Sziasztok drágáim! Ti már ilyenkor ébren vagytok?- kérdezte mi pedig odamentünk hogy megöleljük. Bizonyára elfelejtette hogy a suli első napja volt.
-Szia anya!- köszöntünk egyszerre ő pedig leült az asztalhoz mikor elengedtük.
-Csinálok valami rendes reggelit csak kicsit összeszedem magam- sóhajtott anya én pedig aggódva néztem rá. Rossz volt így látni hiszen alig pár hete vált el apától. Még a kicsik nem tudták. Azt mondtam nekik hogy elutazott hogy anyát ne zavarják ezzel a témával.
-Hagyd anya majd én. Kérsz kávét?- kérdeztem miközben már neki is álltam a reggelinek hogy valami normális kaját is egyenek. Dylan nagyobb így hagytam neki hogy segítsen. Miközben tettük a dolgunkat elkezdtünk énekelni hogy jobb legyen a kedve anyának. Mivel a Maroon 5 az egyik kedvence azt énekeltük. Az egész ház szinte ragyogott a vidámságtól. Anya is csatlakozott hozzánk így a család megmaradt része végre teljesen gondtalan lehetett arra a 3 percre. Normális esetben így telt minden reggelünk mikor apa is velünk élt. Reggeli után Dylan és Brook elindult iskolába én pedig leültem beszélgetni anyával. Az arca ismét eltorzult és kezdtem komolyan aggódni az egészségéért.
-Ma elmegyek pszichológushoz... és egy állásinterjúra. Kérlek vigyázz a srácokra háromig- kért anya mire én bólintottam.
-Sok sikert anya. Viszont nekem lassan készülnöm kéne- anya csak bólintott én pedig a rövid de tartalmas beszélgetés után felszaladtam a szobámba és gyorsan átöltöztem.


Elköszöntem anyától majd indultam is az új iskolába. Út közben zenét hallgattam és próbáltam kitalálni hogy milyen lesz majd. Voltam már ott de az csak azért volt hogy a tankönyveket átvegyem. A nyílt napra nem sikerült elmennem mert pont aznap írtunk egy rakás témazárót így szinte az egész nap egy meglepetésnek indult. A kapu előtt megállva kicsit furán kezdtem érezni magam. Jó ha két embert ismertem és az egyik az igazgató. Ez mondjuk ciki volt számomra. Az udvart jól megnéztem. Egy hosszú köves út vezetett az épület bejáratáig körülötte apró színes virágok és élénkzöld fű. Padok és fák voltak elszórtan a virágoktól jó messze. Bizonyára a problémásabb diákok miatt akik szeretnek rongálni. Az iskola épülete viszont kicsit bolondos és színes volt első látásra. Másodikra és többedikre is de ha jobban megnézi az ember észreveszi hogy művészsuli és hirtelen nem lát benne kivetnivalót. Beléptem a kapun és végigsétáltam az úton ami nem is volt olyan hosszú mint amilyennek tűnt. A bejárathoz érve ki akartam nyitni az ajtót de megelőzött két lány akik hevesen vitatkoztak valamin.


Ha jól hallottam egy srác miatt folyt a vita és próbálták kitalálni hogy hozzánk fog-e járni vagy nem. Mondtak neveket is csak nem nagyon jegyeztem meg őket. Nem is érdekelt csak mentem tovább. Az igazgatóhoz siettem aki körbevezetett és megmutatta hogy hol lesz majd az osztályom. Nagyon tetszett a sok színes kép és dekoráció. A suli egyik felében sima termek voltak viszont a másik felében stúdiók és szintén termek de a tanáriasztal helyén színpad volt felállítva. Látványnak fantasztikus és kissé szokatlan volt. Miután körbevezetett elköszönt és ment a dolgára. Azt persze nem mondta hogy melyik terembe kellett volna mennem így leintettem az első embert akivel összefutottam. A szőke lány volt az aki épp nem vitatkozott a másik csajjal. 
-Szia! Ne haragudj hogy zavarlak de meg tudod mondani hogy hol van a...- nem hagyta hogy kimondjam és a szavamba vágott.
-Te is a mi osztályunkban leszel. Az emeleten jobbra a második ajtó. Meg fogod találni mert a sok idióta már ott üvöltözik- azzal ott is hagyott én pedig elindultam fel a lépcsőn. Ahogy mondta elfordultam nekem jobbra majd benyitottam a terembe ahol nálam idősebbek voltak és furán néztek rám. Zavaromban elfelejtettem becsukni az ajtót viszont elmenni is így csak bambán néztem rájuk. Ők pedig pár perc után megunták és visszafordultak oda ahol eredetileg voltak hogy folytassák amit addig csináltak. Mire észbe kaptam már majdnem becsengettek így elindultam a másik folyosó felé. A két lány éppen akkor jöttek ki és elmosolyodtak.
-Melyik neked a jobb?- kérdezte a lány aki eligazított.
-Én jobbra mentem...- magyaráztam zavartan.
-És mégis melyik lépcsőn?- megmutattam neki melyik volt az.
-Én a másik lépcsőt mondtam de mindegy. A lényeg hogy itt vagy. Hallottam hogy beégtél a végzősöknél. Írtak hogy valami csaj benyitott és nagyon "értelmes" volt.
-Mások is most kezdik az évet...- próbáltam kimagyarázni magam de teljesen feleslegesen hiszen mindhárman tudtuk hogy rólam volt szó. Inkább hagytuk a témát és bementünk a terembe. Összesen hét fiú és öt lány volt bent. Körbenéztem hogy hol van hely és a hátsó sor felé indultam ahol a sarokban találtam egy üres padot. Lepakoltam majd előkaptam a telefonomat. Igazából nem tudtam miért de végignéztem rajta pár dolgot. Pár képet kitöröltem majd letettem a padra és mivel nem tudtam mit kezdjek magammal felálltam hogy nekiálljak ismerkedni. Először a lányokhoz léptem oda és mivel meg tudtam tenni hozzászóltam a beszélgetéshez. A szőke hajú lány Amber a barna hajú Alice. Ezt sikerült megtudnom. Mikor kezdtünk belemelegedni a beszélgetésbe becsengettek így leültünk a helyünkre. Minden padban ült valaki így nem számítottunk hívatlan vendégre. Az osztályfőnökünk lépett be az ajtón kissé szigorú tekintettel. Az asztalára tette a táskáját majd az állát vakargatva helyet foglalt.
-Na nézzük- kezdett bele a mondanivalójába- Nagyjából öt perc múlva lemegyünk és meghallgatjuk az igazgató beszédét és kezdhetjük is a mai napot. Egy kérésem van. Aki nem bír magával az meg se kapja ma az ellenőrzőjét- mondta majd végignézett rajtunk- a zajosabb rész ül hátul ugye?- nem válaszoltunk. Én a hajamat tekergetve pislogtam és kicsit megráztam a fejem jelezve hogy általában én nem vagyok hangos órán. Bólintott egyet én pedig a mellettem ülő srácra pillantottam aki zenét hallgatott és a füleséből üvöltött a zene. Kicsit megböktem a vállát ő pedig rám nézett.
-Mi van?- kérdezte kicsit sem kedvesen. A fülemre mutattam jelezve hogy a fülese zavaró és hogy tegye el mielőtt az ofő veszi el. Megrántotta a vállát és visszafordult a telefonjához. Nem csinált semmi mást csak egy kicsit lehalkította. Nem voltam megelégedve a végeredménnyel de be kellett érnem ennyivel. Inkább én is előre fordultam és annyiban hagytam a dolgot pedig nagyon bunkó dolog volt tőle. Abban reménykedtem hogy az osztályfőnök észreveszi és elveszi. Ez persze nem így történt mert felálltunk és elindultunk kifelé. Amber mellém állt.
-Mit csinálsz suli után?- kérdezte mosolyogva.
-Hát... A tesóimra vigyázok háromig onnantól passz- válaszoltam ő pedig megbökte az előttünk álló két lányt.
-Ráér- értetlenkedve figyeltem őt.
-Beavatnál?- kérdeztem mire rám nézett.
-Elmegyünk Matty találkozóra. 
-Az meg mi?- néztem vissza még értetlenebb fejjel mint eddig. Viszont a két lány felém fordult és számon kérően méregettek. Alig kezdődött a nap de már másodszor égtem be aznap. Mintha tudnom kéne miről beszéltek. Ezt a beszélgetést sem folytattuk így csendben elindultunk az osztály többi részével. Az igazgató beszéde hosszú volt és unalmas mint minden beszéd ami valaha elhangzott egy iskola területén. Mivel egy egész óra ráment erre az egészre egyenesen mehettünk szünetre. Amber elkísért a szekrényekhez és elkezdtük keresni a szekrényünket.
-Figyelj... Nem tudom miről volt szó a teremben- sóhajtottam és megláttam a szekrényem számát. Gyorsan előkerestem a kódot és a lakatot elkezdtem tekergetni.
-Matty? Ő egy srác aki ide fog járni hozzánk. Most költöztek ide és úgy gondolta hogy csinál egy találkozót az itteni rajongóival- magyarázta de még mindig nem tudtam hogy ki az akiről beszél. 
-Matty... egy énekes?- kérdeztem halkan mert azt hittem megint beégek.
-Énekelni is szokott de nem erről híres. YouTube-on nézz utána. Amúgy ott van- mutatott a pad felé ahol ült. De egyedül volt így nem kellett találgatnom hogy ki az.


-Hű.. Hát nem csoda hogy vannak rajongói- mondtam elmosolyodva majd miután betettem a dolgaimat elindultam vissza a terembe.
-Nem is köszönünk neki?- kérdezte de nem jött utánam.
-Kössz nem. Inkább kihagyom- nem fordultam felé csak bementem és egyenesen a terembe mentem ahol mindenki az ablakban lógva bámult kifelé. Sejtettem hogy "Matty" miatt volt ez a felhajtás. A lányok megvadultak a fiúk még nagyjából normálisan viselkedtek. Nem értettem semmit de azt igen hogy nagy dologról maradhattam le ha nem ismerek egy ekkora arcot. Mondjuk ha minden előzmény nélkül megláttam volna az utcán vagy így suliban meg nem mondtam volna hogy őt ismerik. Ő is csak egy ember ahogy én is. Nem lesz azzal senki se több hogy sokan nézik a videóit. Ő is meghal egyszer. Nem kap szuper erőt a feliratkozókkal.